Egy bővebb történetet itt olvashatsz el a vámpírok eredetéről! A szöveg forrása az internet, és saját gyűjtés!
A vámpír egy misztikus lény a népi kultúrában, rendszerint egy újra feléledt emberi holttest, ami emberi vagy állatvéren él, és sok esetben természetfeletti erőkkel rendelkezik, mint
az emberfeletti erő és gyorsaság, állatok fölötti hatalom, vagy alakváltás. Néhány kultúrában nem-emberi vámpírok (pókok, kutyák, démonok vagy akár növények) is szerepelnek, de a vámpírizmus leggyakrabban emberekre korlátozódik. A vámpírok gyakori szereplők a horror-és fantasy-irodalomban.
A "vámpírizmus" a történelemben és a pszichológiában arra utal, amikor valaki emberi vagy állati vért iszik; rendszerint a nyakon keresztül, ahol a legkönnyebb a hozzáférés a fő artériákhoz. Bizonyos helyeken az emberek hitték, hogy természetfeletti hatalomra tehet szert, aki más vérét megissza. Ebben az értelemben a vámpírizmus egy ritkábban előforduló formája a kannibalizmusnak. (forrás:wikipédia)
"Fogd be a szádat, mert jön a vámpír és megeszen!" Tartja a szólásmondás a moldvai Prut nevű járásban, ahol ezzel ijesztgették a rossz gyerekeket. Hogy Mi is az a vámpír?, arra leginkább így tudnánk válaszolni: az a halott, akinek a teste nem enyészik el; az a sátáni ember, akit a föld nem fogad be; akit a sírban az Ördög rontott meg; félördög; vadállat, vagy olyan kutya, vagy macska, mely halott teteme fölött ugrott át.
A vámpírokat, vagy szerbül upirokat, illetve románul moroikat, strigoikat, könnyű felismerni, ha ismerjük a módját. Ez a módszer, a boszorkányüldözések idejében, igencsak ismert volt
Európa- szerte: éjjel, a temetőkben, fekete lovat vezettek körbe a sírokon keresztül, s ha a ló megtorpant valamelyik sír előtt, s nem akart átugrani, akkor ott volt a kárhozott
lélek. Másik jele a gonosznak, ha a sír teteje besüllyedt, mivel a vámpír elhagyta azt. Esetleg onnan is felismerhetőek a vérszopók, ha a halott (vámpír) teste ép maradt, s hajuk, körmük megújult. Ezt persze csak akkor tudták megnézni, ha kiásták a holttestet.
Ha már feltudjuk ismerni a vámpírokat , akkor azt sem árt tudnunk, hogy mikor tartsunk tőlük, illetőleg mikor jelennek meg.: legtöbbször éjjel, éjfélkor, egészen hajnalig.
Ez a félig sátáni lény házról −házról jár, felkeresi még élő családtagjait, rokonait, s leginkább ellenségeit, és úgy beszél velük, mintha még mindig az élők sorában lenne. Főleg
a szűz, érintetlen lányokat kedveli, és ragadja el, hogy a sírjánál később elfogyaszthassa őket, de az ablakon keresztül is képes kiszívni az emberek lelkét és vérét.
Ezek után, leginkább, már csak az járhat a fejünkben, hogy hogyan szabaduljunk meg ezektől a kegyetlen élőlényektől. Ez már egy kicsit bonyolultabb, de kivitelezhető, csak kell hozzá sok fokhagyma (a levesekbe, ételekbe, ablakokra, ajtókra, zsebbe, és még ahová szinte lehet), és a legfőbb a tölgyfakaró, de ha ez nincs kéznél, akkor egy nyárs is megteszi. A mai Románia területén, anno, találhatóak voltak olyan települések, ahol nem elégedtek meg egyetlen karóval, hanem rögtön hármat is a sírba szúrtak. A fej, a gyomor, és a szív tájékába. Ez a módszer még eléggé humánus ahhoz képest, hogy voltak olyan falvak, ahol az ördögnek vélt halottat kiásták a sírhalomból, s fejét levágták, szívét pedig borban megfőzték, esetenként sarlóval feldarabolták.
Most már egy újabb gondolat is a fejünkbe férkőzhet: De ha így cselekszünk, akkor nem vagyunk jobbak magánál az Ördögnél, mivel ugyan úgy teszünk, mint Ő. Sőt! Magánál Drakulánál sem vagyunk jobbak, aki a „vámpírok ősatyja” volt. Vagy talán a miénk, sírkiásó, szívet főző, karót döfködő embereknek?
Azért ez enyhe túlzás. Mármint ami minket illet, ugyanis Drakula, vagyis Vlad Ţepeş még ennél is sokkal kegyetlenebb volt. Már a neve is erről tanúskodik: Vlad Ţepeş, vagyis
Karós, vagy Karóbahúzó Vlad. (forrás:doksi.hu)
|